Ötven árnyalat- a film

Na. Hát sziasztok.

Jó szokásomhoz híven megint módosítottam a menetrendet és sikerült addig húznom a dolgokat, amíg első bejegyzésként tudok nektek hozni egy filmkritikát… hell yea. Szerintetek melyik az? Na? Nananana? :D Igen… szóval… lássuk, hogy én mit is gondolok A szürke ötven árnyalata c. filmről.

Amikor ezeket a sorokat írom, épp alig jöttem ki a moziból. A Westendben voltam a 17:45-ös vetítésen (burkolt reklám, remélem perkálnak nekem… :DD) az unokatesómmal, akiről azt kell tudni, hogy 30+-os, tehát jóval tapasztaltabb, mint én, és, hogy a cikkben csak Zsófinak fogom hívni.

Tehát. Nekem a könyvvel való kapcsolatom igencsak érdekes. Először imádtam, aztán, miután leülepedett, csak megutáltam, mint ahogy sok másik ember is, és gonoszan felnevettem minden róla alkotott negatív kritikára, hogy igeeeen, wahahaha, utáljuk együtt! Zsófival mindketten olvastuk, ő nagyon szereti, így eléggé érdekes, hogy pont mi ketten együtt ültünk be a moziba a filmre, de hát na. Nem vagyunk olyanok, akik ne fogadnák el a másik nézőpontját is. Szerencsére az angyalom középen foglalt helyet, hogy lehetőleg ne üljünk két lány-falka között, ez össze is jött. Természetesen nem kell mondanom, hogy mennyi nőegyed volt… rólam tudni kell, hogy borzasztóan tájékozódom, de amikor megláttam négy… röhögcsélő lányt /picsát/ és egy fiút, na mondom, csak mennem kell utánuk. Nem tévedtem :D

Ugorjunk, mert sok a duma. Szóval beültünk a terembe, elkezdődött a vetítés, és azt vettem magamon észre, hogy a film elején a fülig ért a szám. Komolyan. Egyszerűen olyan aranyos volt valamiért az egész, hogy megmelengette a szívecském. Aztán ez úgy szinte rögtön el is illant :D A film BÖSZME hosszú, így nem is tudom, hogy mi miatt ment el a jó hangulatom, de elment. És, hogy ezután mit vettem észre magamon? Két állapotot tudok nektek leírni: az egyiknél mosolyogtam, hogy hm, not bad, aztán a fejemet fogtam, hogy EZ MI?! MI EZ?! EZT HOGY?!

Ritkán láttam ennnnnnnnyire ingadozó ritmusú filmet. Egész jól felépítenek egy-egy (ritkán előforduló) érzelmes pillanatot, és a következő másodpercben egy olyan kibaszott orbitális baromsággal rúgnak gyomron, hogy szerintem belső vérzéseim vannak. Ezt pedig tovább rontotta, hogy a film aláfestő zenéi olyan rosszak voltak, hogy kapkodtam a fejem. Hogy lehet egy romantikusnak szánt jelenetben olyan zenét bevágni a képsorok alá, mintha egy Benny Hill show egyik részét nézném?! Ez kinek az ötlete volt? Senki sem mondta, hogy hé, főnök, ide kell Beyoncé, nem oda, amikor seggberakják a csajt! (oké, nem raktak seggbe senkit, de na, értitek…) *kirázza a hideg, ha visszagondol*

Következő problémám: nekem nagyon gyors a film. Hiába ilyen hosszú, az első húsz percben gyakorlatilag a könyv első kilencven oldalát lepergetik. Tudjátok, kihagyják azokat a részeket, amikor Ana nyavalyog. Ne higgyétek, engem legalább annyira idegesített, mint ahogy a legtöbb vérfant is idegesíti, de hiányzott. Vagy, hogy mondjam? Nem… nem éreztem az érzelmeket (ez egyébként a könyv hibája is). De még annyira sem, mint a regényben. Egyszerűen olyan volt, mintha csak úgy történnének a dolgok. Nekem nagyon érezhető volt, hogy beválasztottak két embert, megkapták a szövegkönyvet és az utasításokat, mit kell csinálniuk, és ennyi. Ennyi. ENNYI. Vaktában történtek a dolgok, ami persze csak azoknak fog feltűni, akik olvasták a könyvet, mert akik nem, azok csak néznek majd, hogy oké-oké, de mivan? Egy mondatba összeszedve: ismét sikerült egy olyan hollywoodi szuperprodukciót összehozni, amit csak az ért, aki olvasta a könyvet, aminek nagy szerepe lehet abban, hogy E L James elég keményen beleszólhatott a forgatókönyvbe és ez úgy néz ki, hogy most nagyon nem jött be.

És, ha itt tartunk, jöjjön az első mumus.

1. mumus: a színészek

Meg fogtok lepődni. De tényleg. Tudni kell rólam a tájékozódási képességeim hiányán kívül, hogy hatttttalmas Matt Bomer és talán még nagyobb Charlie Hunnam fan vagyok. DE! Ez a film érthetetlen okokból kifolyólag nem lett volna jobb (mondjuk rosszabb se) más színészekkel. Magam se értem, de így, hogy egyben láttam a művet, egyszerűen nem tudok mást elképzelni a vászonra. Ami azért érdekes, mert a két színész között alig-alig működik a kémia és egyik sem nyújt túlságosan hatalmas alakítást.

Dakota Johnsonban külön tetszett, hogy nem az a tipikus szépség. Őszintén, nekem jobban átjött a karaktere, mint a könyvben. Tudom, hogy a többi kritikában azt hangsúlyozták, hogy Ana mekkora egy kretén, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy fele annyira sem balfasz, mint a könyvben. Szomorú tény. Bátran mutatja a bimbiket, néha még pár szál fanszőrt is látunk (aki pedig a combján látható „szőröket” kifogásolja, annak elárulnám, hogy valószínűleg Scarlett Johansson combja is pihés…). Hülyének ugyanúgy hülye, de nem vernéd agyon minden pillanatban egy péklapáttal.

Jamie… ó, Jamie Dornan. Hát… hallottam rólad, hogy nem vagy rossz színész… akkor miért? Miért nem tudtad ezt bebizonyítani? Te, drága szívem, egész film alatt egyetlen egy arccal néztél… ami marha ijesztő lett egy idő után. Így a film teljesen más színt kapott, hogy milyen értelemben, azt mindenki döntse el maga. Viszont én eddig is sejtettem, hogy CG-vel van valami… de Jamie alakításában kajak egy szociopata. Nézzük a tényeket: sikeres, karizmatikus, különleges módon éli ki a vágyait és egyáltalán nincs benne semmi empátia. ANNYI SE, MINT A KÖNYVBEN! Zsófival egyébként ezt is hiányoltuk, hogy hiányoztak azok a pici nüánszok, amik a regényben azért emberibbé tették a pasit, de itt… komolyan, én néha még szimpatizáltam is Ana-val, amiért nem fut el rögtön arra gyanakodva, hogy CG csak azért tart rácsot a plafonon, hogy miután arra felkötötte, kifolyassa belőle a vért… (és ki tudja, mi történt volna, ha nincs a különleges szexuális ízlés)

2. mumus: a szexjelenetek

 Ez a film nem szexi (de utálom ezt a kijelentést akkor, ha nem élőlényekre mondják). Kicsit se. A könyvben azért még a hülye is tisztelte azt, hogy (még, ha rosszul is, de) igencsak megosztó és durva dolgokat feszegetett. Olyanokat, amiket eddig nem nagyon mertek előtte. És ez jó. Erre szükség van. Nem pont ilyen színvonalon, de akkor is. Azonban a film forgatása közben ez teljesen elveszett. Zsófival az volt az érzésünk, hogy nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak, romantikus vagy erotikus filmet? A vége az lett, hogy egyik sem sikerült… Amit a moziban produkáltak 18 karikás néven, az most, jelen pillanatban, 2015-ben nem az. Szerintem lazán elment volna egy 12-esnek, de maximum 16-osnak. Olvastam egy viccet, ahol két mozis beszélgetett, hogy le kéne fóliázni az ötven vetítéseken az üléseket. Nos… erre igazán nincs szükség. Nem mutatnak semmit, a szereplők között nincs meg a kémia, nem működik a kapcsolatuk, szimplán csak mozognak. Nem tudom gyerekek. Ez kevés. Nagyon kevés. Én megértem, hogy ez necces téma, de ha a népirtástól nem félnek ilyen téren, akkor tényleg a szado-mazótól kell megijedni?... Egyetlen olyan jelenet volt, ahol még én is felmorrantam (persze ezután két másodperccel sikerült elkúrni még azt is), ez pedig a kenyeres-lekváros-elsőottalvós jelenet volt. Nem akarom elspoilerezni. Ha valaki megnézi, tudni fogja, miről beszélek ;)

Ja és persze ezt nem hagyhatom ki: én komolyan kíváncsi lennék arra, hogy a stábból nem akadt olyan ember, aki megmondta volna, hogy gyerekek, a szüzesség elvesztése nem ilyen. De most tényleg. Ez a regényben is nagyon zavart. Nem úgy működik, hogy bevágja, és jajdejó. Az egy kurva fájdalmas dolog, ember :D

Huh… oké. Akkor most belegondolok, hogy még mit akartam nektek elmondani.

Akkor ejtsünk néhány szót a legmegosztóbb dologról, ami az 50 árnyalatot illeti: a szado-mazóról. Próbálom olyan szempontból megközelíteni a dolgot, amilyenből talán még nem láttátok… nem akarok a nőverésről beszélni, épp eleget fogtok róla olvasni ennek kapcsán.

Zsófival próbáltunk mindent kitárgyalni a filmmel kapcsolatban, egyértelmű, hogy ez sem maradhatott ki. Szeretnék elvonatkoztatni itt most azoktól a dolgoktól, hogy fujj, az ilyen olyan rohadtul perverz, meg undorító, meg csak a hülyék csinálnak ilyet. Ez azért bukik meg, mert egyrészt ilyen emberek léteznek, és igen, jó részük tényleg elég magasan helyezkedik el. Másrészt szerintem az embereknek ennél rosszabb szokásaik is vannak.

Gondolkodjunk el egy kicsit, nyugi, segítek nektek megmutatni, hogy mire gondolok. Próbáljuk úgy kezelni az egész történetet, mint egy metaforát. Huh :D én, mint 50 hater nem hittem volna, hogy ezt a két dolgot egy mondatban fogom említeni, de Zsófi eléggé megforgatta bennem a dolgokat :D Kifejtem.

Valószínűleg mindenkinek van olyan nőnemű ismerőse, aki úgy érzi, hogy boldogtalan, nincs rá szükség. Ez legfőképp az idősebb korosztályra vonatkozik, akik már X éve együtt vannak egy emberrel, talán még házasok is, talán még gyerekük is van, talán az a gyerek pedig csak azért született, mert a nő úgy érezte, hogy a társadalmi elvárások miatt neki ennyi idősen illik már lebabáznia. Nos, Ana pont egy ilyen nő. Próbáljátok meg egy pillanatra nem egy hülye picsának látni. Adjunk neki más hátteret. Szóval Aczél Anasztázia egy harminchárom éves kétgyerekes családanya, aki a magyar valóságban él. Kisvárosban nőtt fel, aztán megismerkedett egy pasassal, akivel úgy gondolta, elégedett lesz majd. Felköltöztek Budapestre, lett egy alig elfogadható, de lakható külvárosi lakásuk, összeházasodtak, gyerekeik lettek. Aztán természetesen dolgoznia kell, mert egy ember átlagos fizetése nem elég, munka után suliba megy a gyerekekért, minden nap ugyanazt a mesét hallgatja, amit ők néznek, közben főz és takarít, a férje valahol van, most nem ő a fontos. Aztán este lefekteti a porontyokat, felkészül a másnapra, majd bedől az ágyba a szuszogó ura mellé, akivel már hetek, hónapok, akár évek óta nem volt köztük semmi. Nem is tudom, valamelyik nap láttam egy cikket, miszerint a magyar nők fele színlelt már orgazmust, és rengetegen be sem vallják, hogy még sosem élték át a gyönyört. Hát milyen élet az, már nem azért? Szerintem szörnyű.

Arra gondolok itt, hogy próbáljuk úgy nézni Ana kibaszott hülye mód elvesztett szüzességét, hogy az nem a tényleges szüzessége, hanem gyakorlatilag az addigi élete, amivel elégedett volt, de nem boldog. A CG-vel gyakorolt szexuális együttlétek az én eme verziómban ugyan lehetnek tényleges kefélések, viszont ugyanúgy lehetnek olyan érzelmek, amiket egy kifáradt, átlagos nőnek nyújthat egy ilyen férfi. Egy milyen férfi? Vegyük sorra Mr. Grey főbb vonásait: jóképű, gazdag, vezetésnél mindig figyel, kötelezően használ fogamzásgátló módszert, mindent irányít, mondjuk elmegy a srácokért a suliba és néha napján magától is feladja a számlákat. Mivel függnek ezek össze? A bizalommal, a biztonsággal, egy olyan teljes élettel, amit Aczél Anasztáziának az eddigi párja nem tudott megadni, mert vele Csak elégedett volt és Nem boldog. CG másik fő tulajdonsága pedig ugye a szexuális ízlése. Ha nem úgy nézzük, mint szexualitást, hanem másképp… jaj… hogy mondjam? Nem spoiler, mindenki tudja, Ana az első könyv végén elmenekül, mert megijedt az egésztől. És mi van akkor, ha a teóriám igaz, és itt a szado-mazo, ami egyformán gyönyört nyújtott mindkét félnek, nem a keféléssel azonos, hanem azzal a boldogsággal, amit Aczél nem mert elfogadni? Tegye fel a kezét légyszi, aki nem fosta össze magát az életében egyszer sem, mert attól félt, hogy túl boldog és hatalmasat fog zakózni?...

Zsófi mint mondtam, tapasztaltabb, mint én. Jobban belelát a dolgokba. A kiemelt szexuális kapcsolathoz egyszerűen olyan szintű bizalom kell, aminek rengeteg párkapcsolatban nyoma sincs. Tökmindegy, hogy Christiannak mennyi pénze van, milyen izgalmas és stb, sajnos elég bugyuta köntösbe lett belebújtatva, mert így ő maga a bizalom, az az ember, akiért megőrülsz, ha meglátod, hogy megvan köztetek az, hogy csak hozzád ér te már attól kész vagy. Akivel boldog vagy és nem csak elégedett. Összegezve Ana szüzessége (és kreténsége) nem egy biológiai fogalom, hanem egy társadalmi probléma, az ártatlan és bárgyú viselkedése pedig a boldogságban való tapasztalatlanságot kívánkozik bemutatni az én verziómban. Azonban, mint mondtam, rettentő ostoba a köntös és bosszantóan sokat kell gondolkodni, amíg az ember megtalálja ezt a metaforát, ami lehet, hogy nincs is benne, ugyanis a történetből magából kicsit sem látszik. De ugye mennyivel jobban hangzik, mint az asszonyverés?

Egy azonban szinte bizonyos: az 50 árnyalat nem azért lett sikeres, mert a nők arra izgulnak, hogy agyonverik őket. Az egész történet gyakorlatilag egy mese a tökéletes férfiról, és az a helyzet, hogy olyan mértéket öltött a párkapcsolatokban a boldogtalanság, hogy az ilyen sztorikat szül, mint ez. Ekkora sikerrel. Ezen szerintem érdemes elrágódni.

Ettől függetlenül a film nem túlzottan jó. Vannak benne szerethető momentumok, de semmi komoly. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszeni fog, én úgy vagyok vele, hogy meh. Közel sem tökéletes, viszont pocséknak sem mondanám. Romantikusnak gyenge, erotikusnak túl kevés.

Tippem az, hogy pasit semmiképp ne vigyetek el rá, ha van szívetek. A mögöttünk ülő hapsi azt mondta, hogy ő a Bánk bán opera óta nem unatkozott ennyire :D

Továbbá megfontolandó az is, hogy nem E L James tehet arról, hogy ennyi könyvet eladott, sem a mocskos kapitalista disznók, se Amerika, se a zsidók, se Jézus, se Isten. Szerintem rengetegen (eddig én sem) nem gondoltak abba bele, hogy a sikert nem a cég hozza, hanem az ember, aki fogyaszt. Az a kibaszottul sok kiégett, megkeseredett ember, akik még sose voltak igazán boldogok, és kénytelenek meglelni a számukra tökéletes párt egy regényben, mert a való életben túl vakok és gyávák, hogy meglássák.